„Arra taníts, hogy önálló lehessek, hogy büszke lehessek magamra! Hogy elgondolkozzam rajta, hogy képessé váljak rá, hogy eldönthessem, hogy véghezvigyem. Én magam! Mert ez az út vezet el a gyermeki lét végső céljához, a boldog felnőttséghez.” (Maria Montessori)
Előszó
2007-ben érett meg bennem az a gondolat, hogy a kisgyermekek nevelésével szeretnék ugyan foglalatoskodni, ugyanúgy, mint azidáig, de egy kicsit mégis másképpen. Nem tudtam ugyan, hogy hogyan is lássak neki, de abban bizonyos voltam, hogy az általános állami rendszerben működő óvodákban esélyem sincs megvalósítani a gondolataimat. Ezt próbáltam, és mindig és mindig óriási falakat kellett ledöntenem, amit aztán megelégeltem, hiszen rengeteg energiát vett el az úttörés az érdemi munkától. Létrehoztam egy szervezetet, a Somogyudvarhelyi Kuckó Alapítványt, és családi napközi működtetésével kezdtem el a magam gondolatain keresztül dolgozni a kisgyermekekkel. Először csak egy, aztán kettő, aztán öt, majd nyolc családi napközit hoztam létre, mert a gyerekek egyre csak jöttek és jöttek. Nem hirdettük magunkat semmilyen fórumon, szájról szájra terjedt a hír a szülők között, hogy mi valami mást csinálunk, mint ami a megszokott. Ennek a gyerekseregnek köszönhetően a dolgozói stábunk is kibővült; az igényekre válaszolva fejlődtünk mi is. A munkatársak felvételénél az elsődleges szempont nem az iskolai végzettség volt (úgy gondoltam, az megszerezhető bármikor), annál inkább a rátermettség, a gyermekközpontúság, az odafigyelő szeretet dominált. Mindenképpen azt szerettem volna, hogy a munkatársak beállítódása, gondolatvilága hasonló legyen az enyémhez, hogy minél könnyebben megvalósítható legyen az az elképzelés, aminek az indíttatásából létrejött az alapítványunk.
És ekkor még nem tudatosult bennem, hogy Mária Montessori üzenete nagyon hasonlatos az én elképzeléseimhez, csak annyit tudtam, hogy valahogy máshogy akarok csinálni mindent, mint ahogyan azelőtt tapasztaltam.
Eljutottunk odáig, hogy kinőttük a családi napközit, és óvodai engedélyeket kellett beszereznünk; így nem hagytuk cserben a szülőket, gyerekeket, akik bíztak abban, hogy az 1-2 éves ránk bízott gyermeküket 6-7 éves korukig itt hagyhatják bátran nálunk, és nem kell a törvények által állított gátak miatt más intézménybe elvinni őket nagycsoportos korukra.
Összeállítottam a kollégákkal egy teljesen új pedagógiai, nevelési szakmai programot, és szülői értekezletre hívtam össze a szülőket. Csapongtam a program írása közben minden felé, nem bukkantam rá arra az irányra, arra a névre, ami egy elfogadott, élő pedagógiai rendszert takar….egészen a szülői értekezlet napjáig, amikor is elérkezett az idő ahhoz, hogy a szülőkkel is beszéljünk minderről. A kollégák várták a reakciót a szülőktől, de a kikerekedett szemek magukért beszéltek, amikor elkezdtem ismertetni a vázlatos a szakmai programot és félúton megtorpantam, belém hasított egy felismerés és a fejemhez kapva azt mondtam: „Úristen, hiszen ez színtiszta Montessori!”
A szülők mit sem értettek ebből, de akkor elmeséltem nekik azt az utat, ahogyan eddig a felismerésig eljutottam: hiszen a csoportszoba falai tele voltak Montessori idézeteivel, az életre való felkészítés volt az elsődleges célunk a mindennapokban, társként működtünk mi felnőttek a gyerekekkel, mindent felfedezés során, élményszerűen, megtapasztalva dolgoztunk fel, és sorolhatnám a sok hasonlóságot, ami Montessori alapelvei között is szerepelnek, és mégis ilyen kacskaringós út kellet ahhoz, hogy felismerjem: ez bizony Montessori!
És akkor belevetettük magunkat a kollégákkal, és teljes gőzzel nekiláttunk Montessori eszközrendszerének, alapelveinek áttanulmányozásához, és eljutottunk a Montessori Egyesületig, ahol a nagyszerű pedagógusok, Montessori-követők a tapasztalataikat és ismereteiket átadva bátorítottak, tanítottak, hogy a jövőben használhassuk a Montessori nevet a családi napköziben (Montessori Gyermekkuckó) is és a 2013.évtől működő somogyudvarhelyi (Montessori- Kuckó Óvoda) óvodánkban is.
Elszánt és lelkes csapat áll Mária Montessori követőjeként mellettem mindezek megvalósításához, és bátran mondhatom, hogy nem csak a családi napközi és az óvoda dolgozóinak körében, hanem a helyi általános iskola tanítói is csatlakoztak hozzánk, mert sikeresen megfertőztük őket ezzel a reformpedagógiai módszerrel, érdeklődőek, lelkesek, és szándékuk, hogy Montessori elemeket is alkalmazva tanítsák az első osztályosokat.
Maria Montessori élete, munkássága, életpályája
Maria Montessori műszaki, majd orvosi tanulmányokat folytatott, ő szerzett elsőként diplomát nőként Olaszországban, 1896-ban. Antropológiai, elmekórtani vizsgálatokat végzett és értelmi fogyatékos gyermekek gyógyításával foglalkozott. 1898-ban megbízták azzal, hogy hozzon létre Rómában egy intézetet a gyenge képességű gyermekek számára (mai kifejezéssel: gyógypedagógiai intézetet), megszervezte és vezette a római Scuola Magistrale Ortofrenica intézetet 1898-1900-ig. 1900-ban lemondott az intézet vezetéséről, s visszament az egyetemre elmélyültebb antropológiai tanulmányokat folytatni. Egyetemi magántanárrá habilitálták 1904-ben, majd filozófiai, természettudományi doktori fokozatot szerzett, orvosi könyveket írt. Antropológiát, biológiát tanított a római egyetemen és a tanítóképzőben.
1907-ben lehetősége nyílt arra, hogy módszereit egészséges óvodás korú gyermekek körében alkalmazza, megnyitotta Róma egyik külvárosában a Gyermekek Házát (Casa dei Bambini). Pedagógiai módszerei hamarosan a közvélemény érdeklődésének középpontjába kerültek. 1909-ben megjelent fő műve, amelyben az óvodások körében alkalmazott nevelési módszereit foglalta össze. (Metodo della Pedagogia Scientifica applicato all’educazione infantile nelle Case dei Bambini. Città di Castello, Casa Editrice S. Lapi.) Az 1910-es években már az olasz határokon túl is felfigyeltek rá (Svájc, Anglia, USA).
Pedagógiai-pszichológiai nevelési módszereiről 1913-ban szervezett először Rómában nemzetközi tanfolyamot, s hamarosan számos tanfolyamon
és előadáson adta elő nevelési módszereit Olaszország és más európai országok városaiban. A Montessori-iskolák terjedtek Olaszországban, Amerikában. Montessori 1916-tól Barcelonában élt, majd 1936-ban Amszterdamba települt át és Larenben berendezte pedagógiai képzési központját. A második világháború idejét Indiában töltötte (1939-1945), s visszatérve szervezte az olasz iskolákat és előadói körutakra vállalkozott.
Munkássága, annak hatása
Érzékszervi fejlesztésen keresztül megvalósuló, motiváló játék- és munkaeszközöket alkalmazott (Montessori eszközök), de ő alkalmazott először az óvodában a gyerekekhez méretezett berendezési tárgyakat (székeket, asztalokat, polcokat), és nagy mennyiségben játékokat, amelyeket a gyerekek bármikor levehettek a polcról (amiket saját maguknak kellett visszatenni). Sok ilyen, ma már banálisnak tűnő „módszere” és „eszköze” abban a korban kirívónak és szabadelvűnek hatott. Nevelési módszeréből kizárta a tekintélyelvűséget, mivel azt tapasztalta, hogy azzal éri el a legnehezebben a kívánt eredményt, ehelyett ötletes nevelési módszereket, trükköket dolgozott ki. Montessori hatása Németországban, Hollandiában és Olaszországban a legerősebb, de Amerikában is jöttek létre Montessori iskolák. Számosan tanulmányozták, s követték, vagy részben más reformpedagógiai módszerekkel ötvözve alkalmazták nevelési gyakorlatát (köztük Margaret Naumburg, Helen Parkhurst). 1929-ben alakult meg a Nemzetközi Montessori Szövetség (AMI), amely Dániában tartotta első kongresszusát. Az AMI ma is létező nemzetközi egyesület. Magyarországi Montessori Egyesület is működik.
Pedagógiájának alaptézise
Montessori pedagógiájának alaptézise máig nem avult el: „a gyermek tisztelete, mert Maria Montessori szerint minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, ennél fogva biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, a megfelelő környezetet. A gyermek maga végezzen el mindent, ami fejlődését elősegíti, önmaga alkossa meg képzeteit, fejlessze érzékszerveit, építse fel tudatát. A nevelő nem ‘informátor’ hanem a tanulók individuális önművelési folyamatának hátterében tevékenykedő ‘organizátor.’ Az öntevékenységhez a pedagógiai célok megvalósításához szükségesek a nevelés tartalmát hordozó, önerősítésre, önfejlesztésre épülő speciális fejlesztő eszközök, amelyekkel a gyermek szabadon, saját időbeosztása szerint tevékenykedik, szem előtt tartva társai érdekeit.”
Magyarországon a két világháború közt jelentek meg ismertetések munkásságáról, egyes műveit lefordították magyar nyelvre. Maria Montessori kétszer járt Magyarországon (1930, 1932). Az első magyar Montessori Egyesület 1932-ben alakult meg. Montessori pedagógiai módszereinek elemei mind a mai napig fellelhetők a világon. Magyarországon is sokáig hatottak a Montessori-módszerek, az utóbbi időkben már leginkább csak az óvodai nevelésben. 1990 óta tapasztalható volt Montessori pedagógiájának egy újabb reneszánsza, amely azonban a valóságos iskolai nevelést alig befolyásolta. 24 magyarországi Montessori intézményről tudunk.
Művei magyar fordításban
- Módszerem kézikönyve. Ford. Bélaváry Burchard Erzsébet, előszó: Kenyeres Elemér. Budapest : Kisdednevelés, 1930. XIX, 62 o., 6 t.
- Az ember nevelése / Maria Montessori ; ford. Burchard Erzsébet, Mayerné Bartal Andrea ; az utószót írta Földes Éva. Budapest : Tankönyvkiadó, 1978. 154 p.
- A gyermek felfedezése / Maria Montessori ; [németből ford. Balassa Sándorné et al.] ; [… az előszót írta Méhes Vera] Budapest : Herder, 1995. 299 p., [5] t. ill.
- Életének feldolgozása filmben, összefoglaló: https://www.youtube.com/watch?v=dzMIPTJ_ZFk
A gyermek környezete, eszközrendszer
A gyermekek cselekvésre ösztönzése nem annyit jelent, hogy elhalmozzuk őket egy csomó tárggyal, érdemesebb jó minőségű, válogatott eszközöket használni. Ezek választásában segítenek a következő szempontok:
A kevesebb több: legyenek a gyermekek számára könnyen hozzáférhetőek a választott eszközök, kevés eszközt és játékot válasszunk. Ez az önuralom és a szociális együttműködés gyakorlásának remek módja, hiszen megtanul a kisgyermek többek között várni a sorára.
A tárgyak legyenek biztonságosak, tartósak, a sértetlen és szép dolgokkal a gyerekek is óvatosabban dolgoznak, míg a sérült dolgok arra csábítják a kicsiket, hogy nem kell velük rendesen bánni. Megtanulják közben a fontos szociális magatartási módot.
A tárgyak, eszközök legyenek jól láthatóak a gyerek számára.
Formájuk, nagyságuk és súlyuk alapján illeniük kell a kicsi kezekhez.
Az eszközök színe és formája világos és egyértelmű kell legyen, hogy a gyereknek könnyebb legyen megkülönböztetni őket egymástól. Ez segít a vizuális érzékelésben.
Keltsék fel a gyerek kíváncsiságát az eszközök és a gyakorlatok.
Az eszközök annyira egyszerű kivitelezésűek, hogy a kisgyerek önállóan, segítség nélkül tudja azokat használni. A szokásos játékszerek mellett olyan eszközöket és feladatokat kell adni a gyereknek, amelyek „útmutatóul” szolgálnak a világhoz, mint például a színes ábrás kártyalapok.
A gyakorlatokat úgy kell kialakítani, hogy a gyerek magától észrevegye és javíthassa a hibáit.
A kisgyerek számára a környezetében még minden idegen, csak fokozatosan fedezi fel és tanulja meg, hogy mire való a fogkefe, a kanál és egyéb dolgok. Ezért ajánlja a Montessori-módszer, hogy a tárgyakat és eszközöket nem szabad „elidegeníteni”, vagyis más cselekvésre használni, csak arra, amire valók. A gyakorlatok és eszközök lényege, hogy a gyereket segítsék abban, hogy lehetőleg önállóan tudjon egy dologra koncentrálni és a fejlődő szellemét egy tárgyhoz tudja kötni, miközben természetesen nem várhatjuk el a kisgyermekektől, hogy órákig koncentrálva csak egy dologgal foglalkozzanak. Minden pillanat, amikor a gyerek érdeklődése egy tárgyra vagy egy gyakorlatra irányul, értékes ideje a tanulásnak, fejleszti a koncentrációs képességet.
A polcrendszereken elkülönítve „tálaljuk” a gyerek számára a különböző tevékenységi körök eszközeit, melyek a következők:
1. Mindennapi életre előkészítő eszközök (Praktikus):
A gyerekeket a mindennapok történéseiben kell az önálló életre felkészíteni. Így már korán kialakul a gyerekek önállósága, és kevésbé kiszolgáltatottak. A gyakorlatoknak nem a munkavégzés a célja, hanem a belső késztetés kielégítése. „… amit a belső késztetéseinek engedve amúgy is tenni akar, azt jobban és értelmesebben tegye.” írja Montessori.
A környezet gondozására irányuló tevékenységeken kívül idetartoznak az alapvető illemszabályok is – köszönés, üdvözlés, megszólítás, ajtónyitás, csukás – valamint, a gyermekek önmagukkal kapcsolatos tevékenységeiknek gyakorlása. Nagyon fontos, hogy a gyerekek valóban takarítsanak, mossák le az asztalt, töröljék le a port, cseréljék ki a vizet a virágok alól. Csak így válik természetes cselekvésükké a gyakorlat. Ügyesedik a kezük, erősödik izomrendszerük felkészülve a későbbiekben a feladatok önálló maradéktalan ellátására.
2.Érzékelést fejlesztő eszközök
Montessori a valóság dolgainak pontos megismerését célozza meg. Az érzékelés fejlesztésével, pontosításával, nem csak az adott érzékszervek fejlődnek, hanem a folyamatok elvégzéséhez kapcsolódó problémamegoldó gondolkodás is. Az eszközrendszer használata során megtanulják a méretek vizuális megkülönböztetését, három dimenzióban gyakorolják a sorba rendezést, fejlődik súly-, látás-, tapintás-, hallás-, szaglás-, hő-, és ízérzékük, gyarapszik szókincsük.
3.Anyanyelvi nevelést, írást, olvasást elősegítő eszközök
„A személyiség fejlődése során a gondolatcsere nagyon fontos.” (Montessori)
Ez a kor a gyermekkor érzékeny időszaka, amikor a gyermekeket elkezdi érdekelni az írás és az olvasás, és amikor szellemileg és fizikailag elég éretté válnak, elkezdenek betűket, számokat írni. Nem olvasni, és írni tanítjuk meg a gyerekeket a Montessori óvodákban, hanem a lehetőségeket teremtjük meg a tevékenységekhez.
4.Matematikai nevelést elősegítő eszközök
A matematika, mint tudomány a nevelésben, a gyermekek gondolkodását irányítja és előkészíti az elvonatkoztatás begyakorlását. A Maria Montessori által tudományosan kidolgozott matematikai eszközrendszer segítségével eljutnak az egyszerű világos cselekvéssoroktól a logikus gondolkodáshoz. Minden eszköz csak egy fogalmat tanít meg, így kis lépésekkel haladva egyszerűbb megérteni azokat. A feladatok egymásra épülése biztosítja, hogy a sorrendiséget betartva a logikus problémamegoldás egy magasabb szintjére juthatnak el a gyerekek.
5.Kozmikus nevelés
Maria Montessori pedagógiájában a békére neveléshez vezető út első lépcsője a természet, a növények, az állatok létének tiszteletére, szeretetére, és megóvására nevelés. A megismerésben alapelv a rengeteg gyakorlati tapasztalás és a konkrét élmények nyújtása. Minden egyes új ismeretanyag bevezetése a kísérletekkel, a gyakorlati tapasztalatokkal kezdődik. Ezekből a konkrét élményekből kiindulva fokozatosan jutnak el a gyerekek az absztrakt fogalomalkotásig. Maria Montessori tanításának lényeges eleme, hogy kihangsúlyozza az ember fontosságát a világban. Feladatunk kialakítani, megalapozni a más emberek, kultúrák, szokások elismerését, tiszteletét, szeretetét, a tolerancia kialakítását, a másság elfogadását.
A helyiségek kialakítása
„Olyan környezetet kell biztosítanunk a gyerek számára, amely a sajátja lehet:igazi kis mosdót, székecskét, tálalószekrénykét fiókokkal, amelyeket egyedül kinyithat, és használati tárgyakat tarthat bennük, amelyeket elővehet,egy kis ágyat, ahol alszik, és egy helyes kis takarót, amelyet egyedül szét- és összehajthat.”
(Montessori 1954)
Ahol a gyerek otthon érzi magát, ott van bátorsága a környezetét aktívan felfedezni, és tanulni. Virágok, függönyök, pamlag vagy fotel, kellemes színű falak legyenek a helyiségben, ahol a gyermek tartózkodik, ezek olyan környezetet biztosítanak, amelyek az otthonukra emlékeztetik őt. Mindezek mellett legyen áttekinthető a helyiség, rendszerezett, a gyermek természetes rendszeretetéhez illeszkedjen. Ehhez hozzátartozik a rendszerezett szobafelosztás is: egyik részében babasarok, helye a szerepjátékoknak, egy részen kreatív sarok, a megfelelő eszközökkel berendezve, legyen pihenésre, elvonulásra, „magányra” alkalmas helye, és természetesen az öt különböző nevelési színtér elkülönüléséhez öt darab polcos szekrényke a gyerek magasságához igazodva.
Felmerül a szülők részéről olyan kérdés gyakran, hogy ne rakjuk-e inkább magasabbra, vagy zárt szekrénybe az ollókat, hegyes ceruzákat?!
Viszont akkor olyan lehetőségtől fosztjuk meg a gyereket, amelyekre szüksége van a tanuláshoz. A gyerek meg akarja tanulni, hogyan kell a dolgokat helyesen használni, és a „rossz” mozgásait kijavítani. Itt mindjárt felvetődhet az a kérdés is, hogy mikortól ehet a gyerek porcelán tányérból és ihat igazi üvegpohárból. Ha egy gyerek már céltudatosan fog a kezével, és képes a tárgy méretéhez igazítani a kezét (kb.1 évesen), akkor lehetőséget kell neki adni arra, hogy ezt a fogást célirányosan gyakorolja. Az önállósuláshoz meg kell tanulnia egyedül megtartani az ivópoharat anélkül, hogy leejtené. A hibakontroll miatt egy pohár legyen törékeny, ami arra kényszeríti a gyereket, hogy óvatosan tartsa. Egy műanyag pohár egyben marad akkor is, ha leesik, ezért a használójának nem kell fokozottan ügyelnie az óvatosságra.
Eszközök és feladatok
Lazító- és csendgyakorlatok:
Egy gyermekcsoportban sok minden történik, beszélgetnek, lármáznak, mindent kipróbálnak a gyerekek, közben sok újat tapasztalnak, ezeket mind fel kell dolgozniuk. Hogy ilyenkor megnyugodjanak, alkalmazhatók a csendgyakorlatok, amelyek nagyon fontos szakaszok a kisgyermekek életében. A túl sok érzékszervi benyomás túlterheli a kicsik figyelmét, mint például a túl sok és erős színek, a hangok. A lazítás alkalmával elsötétítjük a szobát, így jobban tudnak a hallásukra, a csendre koncentrálni. És a csend egy varázs a kisgyermek számára.
A csend az ember összes érzékére hatással van. Meditációs gyakorlat is, nem csak a hallást finomítja. A csendben felismerjük a zajok értékét, titkát, jobban érzékeljük magunkat.
Nem szabad a gyerekre erőltetni a csendet és lazítást, a gyereknek késznek kell lennie erre. Csak néhány percnyi hallgatása az óra ketyegésének, a víz csepegésének, a természet hangjainak már jót tesz. A halk zenétől (meditációs vagy klasszikus), vagy a képeskönyv nézegetésétől is képesek ellazulni a gyerekek.
Légzőgyakorlat:
Örömüket lelik a gyerekek a légzőgyakorlatokban is, ami ugyan tudattalanul történik, de képesen vagyunk tudatosan is szabályozni azt. A légzés révén a testünkben és lelkünkben lévő görcsök feloldódnak, ezért ezek a gyakorlatok lazító, jótékony hatásúak. Mindemellett a légzés szorosan összekapcsolódik a beszédtanulással.
Három lépcsős lecke:
A három lépcsős lecke segítségével könnyen elsajátítható egy-egy új fogalom, illetve tárgy, ez asszociációs módszer. A tanár egyénileg foglalkozik a gyerekkel. Ez Montessori speciális módszere.
Első lépcsőfok: a nevelő létrehozza a tárgy és a neve közötti kapcsolatot, csak ezeket mondhatja ki (pl. ez a tárgy sima, ez érdes), többször megismétli. Az asztalon vagy szőnyegen csak ez a tárgy lehet. Együtt veszik ki a helyéről.
Második lépcsőfok: a megjegyzés, rögzítés fázisa. Megkérdezi: pl. melyik sima? Melyik érdes? Ha a gyermek biztosan tudja, jöhet a harmadik lépcsőfok.
Harmadik lépcsőfok: a nevelő mutat egy tárgyat, megkérdezi: milyen ez? A gyerek az előzőleg megismert szóval válaszol, pl. érdes vagy sima.
Ha a gyermek elsajátította az ismeretet, egyedül dolgozhat tovább, a nevelő távolabbról figyeli. A nevelő nem javítja ki a hibát, nehogy kudarcélmény lépjen fel, hanem csak figyelmeztethet.
Jutalom és büntetés:
A jutalmazás vagy büntetés, ha közelebbről megnézzük, semmiféle „haszonnal „ nem jár. Többet árt, mint segít: „ Ha megcsinálod, kapsz tőlem egy gumimacit!” Vagy: „Hibáztál, ezért holnap nem jöhetsz ki velünk az udvarra!”. Főleg a büntetések keltenek félelmet a gyerekben, szorongást, ez pedig nem jó alap a további fejlődéséhez. Ennek ellenére mindkettő népszerű nevelési eszköz. A gyerek tanulni akar, alapvető igénye ez, akár az evés, ivás. Nem kell kívülről utasítani, csupán lehetőséget teremteni ehhez. Dícsérettel vagy megrovással mi, felnőttek egyre erősítjük benne azt, hogy a mi kedvünkért, elismerésünkért tegyen meg valamit, ne pedig belső indíttatásból. Így azt sem tanulja meg, hogyan értékelje magát reálisan, milyenek a belső képességei, hol vannak a határai. (Az iskolai rendszer „jutalmazását” és „büntetését” ezért nem látom megfelelőnek, de mondhatjuk, hogy ez talán a szükséges rossz!) Egy agyondícsért gyerek egyre több külső megerősítést vár, így nem a saját határaival tud foglalkozni, a nevelő, a felnőtt dícséretét, megerősítését várja folyamatosan, a figyelmességét keresi, amit meg is kap. De a közelség és a kötődés a gyerek és nevelője között nem a gyerek helyes viselkedése, tevékenysége által definiálandó, hanem a kapcsolatuk minőségén keresztül.
A jutalmazásnál és büntetésnél eredményesebb és motiválóbb, ha a gyereknek számos lehetőséget kínálunk arra, hogy önállóan pozitív tapasztalatokra tegyen szert.
A szabadság:
Montessori pedagógiájában a szabadság elve rendkívül fontos. Viszont tényleg tud „szabadon” tevékenykedni az a gyerek aki még nincs három éves. Egy újszülöttnek még nincs szabad akarata, sem éntudata, ez a fajta szabadság csak a későbbiekben alakul ki. Amilyen korán csak lehet segítenünk kell neki, mégpedig amikor kisgyermekként érvényesíteni kezdi az akaratát. A gyerekeknek már nagyon korán lehetőséget kell adni arra, hogy szabadon választhassanak, mivel, hol szeretnének foglalatoskodni, mennyi ideig. A szabadság azt jelenti, hogy nem muszáj kényszerből a csoportos feladatokban részt vennie, hogy ne kényszerből végezzen valamilyen tevékenységet, hanem önállóan fedezze fel a tárgyakat.
Mindazonáltal a szabadság nem azt jelenti, hogy mindent szabad. A szabadsághoz ésszerű határok kellenek, a határok nélküli szabadság nem szabadság.
Csak a körülötte lévő határok által tapasztalja meg a gyerek, hogy kicsoda ő, hogy hol kezdődnek és hol végződnek a lehetőségei.
Érzékenységi szakaszok
Világszerte megfigyelhető, hogy egy kétéves gyermeket egészen más érdekel, mint egy ötévest, vagy tizenöt évest.A gyerekek és fiatalok életkorúk szerint mutatnak más és más érdeklődést.Maria Montessori alapelvei szerint 3 fő korcsoportot különített el a gyermekek érzékenységi fázisai szerint:
- 0-6 éves kor közötti időszak a felépítés szakasza, az abszorbeáló tudat kora, amelyben a gyerek az érzékszervi tapasztalatokat ösztönösen fogadja be.
- 6-12 éves kor a stabil fejlődési időszak, a képzelőerő és a tudatos gondolkodás alakul ki.A gyermek megismerte a körülötte élő világot, folyékonyan beszél. Ebben a korban kielégíthetetlen a kíváncsisága.
- 12-18 éves kor közötti időszakban ismét labilis fejlődési szakasz , a szociális és etikai értékrend születik meg. Az emberré válás tudata jelenik meg.
Bár a világon minden gyereknél hasonló fejlődési folyamatok és tanulóablakok figyelhetők meg, mégis minden fejlődés egyéni, eltérő intenzitású, tempójú, különböző ugrások vannak benne. A fejlődés nem egyenes vonalú, nem igazán megjósolható. Montessori leírja ugyan a szenzitív periódusokat, illetve az érzékeny szakaszokat, de ezzel nem azt akarta mondani, hogy minden gyereknek éppen így kell fejlődnie, vagy hogy ezzel a gyermeki fejlődést teljességgel feltérképeztük.
A gyermek fejlődése
Minden gyermek rendelkezik egy individuális belső tervvel.
A gyerekek különösen kíváncsiak és tudnak nagyon lelkesedni. Az ember később soha nem lesz annyira képes és éhes a tanulásra, mint kora gyermekkorban. A gyermeki fejlődés a tökeletesítésre törekszik ( például a beszédszervek felépítése és a sűrű gyakorlás). A kisgyermek először az alapokat teremti meg magának, majd ezt fejleszti, bővíti, finomítja. A fejlődés a konkrét élménytől vezet az absztrakt megértéséhez és gondolkodáshoz. A fejlődés nem egyenletes és lineáris, hanem ugrásokkal, egymásra épített lépésekben történik. A fejlődés érzékeny szakaszok sorából áll: ezek olyan időszakok,amikor tanulóablakok nyílnak meg és a gyerekek könnyedén tanulnak meg új készségeket. Az első három évben különösen három érzékenység mutatkozik meg: a mozgásra, a nyelvre és a rendre való érzékenység. A gyermeki mozgások „értelmes” tevékenységek. Megfigyelhető egy olyan fejlődés, ami a kéztől a nyelv felé tart. Az érzelmi és szociális kompetenciák fejlődése is elkezdődik már az első három évben. A gyerek igen erős késztetést mutat az önálló cselekvésre.
„Segíts, hogy magam csinálhassam!” (Montessori)
